SZOPKÓ ZSÓFIA
VARGA ZSUZSA
2022.10.13
adatvizualizáció
etika
holokauszt
szakdolgozat
A kutatócsoport keretein belül készült szakdolgozatok egyike az etika kérdéskörét járja körbe.
Szopkó Zsófi szociológia alapszakon végzett, szakdolgozata témájául pedig a kutatócsoport tevékenységéhez szorosan kapcsolódó témát választott: az adatvizualizációk etikusságának kérdéskörét. A DEGOB munkásságának bemutatása és a főbb etikai elméletek ismertetése után a RC2S2 és más kutatócsoportok holokauszt-reprezentációit elemzi a módszertani fogalmak és a szakirodalmi elméletek segítségével. Zsófi segítségével sorra vesszük a kutatás során felmerülő, legfontosabb etikai kérdéseket.
A DEGOB megközelítőleg 4000 interjút vett fel, ebből jelenleg 3665 darab elérhető. Az adatok kezelése és elemzése során komoly etikai kérdésekbe ütközhetünk, ezek tárgyalása pedig elengedhetetlen, különösen a kutatás céljainak fényében. A Digital Lens kutatócsoport egyik legfontosabb célkitűzése a public history-nak is nevezett tevékenység, melynek lényege, hogy a kutatás eredményeit minél szélesebb közönséghez eljuttassuk. Közönségbarát és szemléletes egy interaktív, szakszerűen elkészített adatvizualizáció, ugyanakkor az adatok feldolgozása során döntéspontok sora adódik.
A legapróbb részletek is fontos szerepet kapnak a vizualizációk során. Milyen színnel ábrázoljuk egy hazatérő deportált útvonalát? Hogyan jelöljük magukat a foglyokat? Feltüntethetőek-e a nevek az ábrázolás során?
A dachaui koncentrációs táborban az 1937-38-tól kezdődő időszakban precízen kidolgozott rendszert használtak a foglyok jelvényeinek alaki és színkódolására. Az itt használt színeknek és formáknak tehát meghatározott jelentése van a holokauszt-kutatásban. A vörös szín a nácik fogalmai alapján a politikai foglyokat, szocialistákat jelölte, a rózsaszín a homoszexuális férfiakat, transzneműeket és pedofilokat, a zöld pedig a bűnözőket. A Dávid-csillag a zsidók megkülönböztetésére szolgált, a fordított háromszög a „nem zsidó” foglyok jele volt, sima háromszöget pedig az ellenséges hadifoglyok, kémek hordtak. Számos más szín és alak bírt meghatározott jelentéssel ebben a rendszerben, nem mindegy tehát, hogy milyen jelölőket használunk egy adatvizualizációban. (Erről bővebb leírást itt lehet olvasni: https://encyclopedia.ushmm.org/content/en/article/classification-system-in-nazi-concentration-camps)
Ha etikusságról beszélünk, az anonimizálás kérdésköre természetesen kihagyhatatlan. A Digital Lens kutatócsoporttal azt a megoldást választottuk, hogy a vezetéknévből csak az első betűt írjuk ki, a keresztnevet pedig teljes egészében feltüntetjük. Ennek a döntésnek hátterében két szempont állt; egyrészt nem szeretnénk, hogy beazonosíthatóak legyenek a személyek, másrészt viszont fontosnak tartjuk az utónév kiírásával érzékeltetni, hogy emberekről van szó. Ezzel a módszerrel maga az ábra is sokkal közvetlenebbé válik, hiszen száraz kódok helyett neveket láthatunk.
„A téma igazi nehézségét az adja, hogy nem célom, hogy én határozzam meg mi etikus és mi nem.” – mondja Zsófim aki a kutatómunka során talált erre a témára, a szakirodalmak feldolgozása során fogalmazódott meg benne a kérdés, hogyan is beszélünk, beszélhetünk az áldozatokról. A kutatócsoport adatvizualizációinak készítése során aztán még pontosabban merült fel ez a kérdéskör: lehet-e egy holokauszt-túlélőt egyetlen számmal, adatsorral jelölni?
„Bár önmagában sem egyszerű feladat annak meghatározása, hogy mi etikus és mi nem, nagyon fontos és érdekes témának tartom. Vannak benne tévutak; rossz irányba indulás, vagy egy etikai dilemma félreértése, de fontos látni, hogy anélkül, hogy minden témakörben (nyelv, topográfia, gender) átgondolnánk az etikai aspektust, nem lehet publikálni.” – összegzi tapasztalatait Zsófi.