hu
en

Peszach mint a szabadság és a rabság körforgásának szimbóluma


Peszach ünnepéről egy rövid összefoglaló és az ünnep felfedezése a DEGOB jegyzőkönyvekben

Egy kiemelten fontos zsidó ünnep a Peszach, melynek során a hívek meghatározott cselekmények sorozatán keresztül emlékeznek meg egy, a vallásukhoz kötődő, múltbeli eseményről. Feltételezhetnénk, hogy ünnep lévén az idő múlásával is azonos jelentéstartammal rendelkezik ez az alkalom a vallást gyakorlók számára. Azonban így egy nagyon fontos tényezőt nem vennénk figyelembe, méghozzá a kortörténeti kontextust.

Mi történik a vallási szertartásokkal akkor, ha egy, az adott népcsoport életét fenyegető események sorozata indul be? Milyen esetleges új, konnotatív jelentéseket von ez maga után?  Erre keressük a választ a Peszach bemutatásán keresztül.

A Peszach egy 8 napos (Izraelben 7 napos) ünnep, mely minden évben a Nissan hónap 15. napján kezdődik, jelképezve az aratási hónap kezdetét. Szimbolikáját tekintve a 400 évi, egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadulás eseményéhez kapcsolható az ünnep. A mai napig megtartásra kerülő Peszach első, ún. Széder éjszakájának kifejezett célja elmesélni a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásának történetét szertartásokon s ételeken keresztül.

Az est menete olyan előre meghatározott folyamatokból áll, amelynek rendszere évszázadok során alakult ki. A Hágáda (Haggadah’) 14 részre bontva[1] őrzi az este teljes forgatókönyvét beleértve az előkészületekkel és étkezéssel kapcsolatos irányelveket is. A könyv tartalmának java része megegyezik háztartásonként, mégis a fejlődő világban különböző változatok is elterjedtek (például vegetáriánusokra, feministákra és más szubkultúrákra vonatkozóan).

Már az ünnepet magát is előkészületek sokasága előzi meg. Ennek legfontosabb momentuma a takarítás, melynek során megszabadulnak a „chametz”-től vagyis minden olyan búzából, árpából, rozsból, zabból vagy tönkölybúzából álló termektől, amely vízzel érintkezését követően erjedni kezd, majd megkel. Ezzel emlékeznek meg arról, hogy a zsidóságnak oly sietősen kellett elhagynia Egyiptomot, hogy még a kenyér megkelését sem várták meg. Ebből adódóan a széder éjszakájának egyik legfontosabb étke a „matza” avagy macesz, mely búzalisztből és vízből készülő, kovászt nem tartalmazó lap kenyér.

Forrás: Fortepan / Urbán Tamás (Képszám: 125635)

Felhasználását a széder éjszakáján készített szendvicsen túl, a magyar konyha reggeli kínálatában is érdemes megemlíteni. Ilyen különlegesség például a macesszal készülő kávé és a maceszos tojás is.

Széder vacsoránál tehát nem egy egyszerű étkezésről beszélünk, hanem előre megszabott sorrendben történő feladatok elvégzéséről, melyek az ételekhez kapcsolódnak. Az említett chametz-en és maceszon túl több esetben is olyan másodlagos jelentést hordoznak az ételek, amelyek segítenek a híveknek feleleveníteni a biblikus történetet. Az asztalon megjelenő zöldségek vízbe mártása, a rabszolgaság során hullatott könnyeket jelképezi. Emellett ezen zöldségek külleme sem elhanyagolható értelmezési tényező, mivel a zöld szín például a tavaszt hívatott jelképezni.

A vacsora végeztével, az est zárlatában a résztvevők kívánják, hogy a következő évben Jeruzsálemben ünnepelhessenek, ezzel kifejezve reményüket, hogy a Messiás eljön majd hozzájuk. Így hát az ünnep egyszerre válik a remény, a szabadság és a felszabadulás képévé a hívők számára. Vajon mi történik akkor, ha ez az ünnep egy olyan kontextusba kerül ahol a valláshoz tartozó nép üldözötté válik és ahol kiirtásuk érdekében szisztematikus hadjárat indul ellenük?

A DEGOB által túlélőkkel rögzített vallomásokban kerestem erre a kérdésre a választ. A magyar zsidóság nagy részét 1944-ben deportálták, mellyel folytatódott az autonómiájuktól történő teljes körű megfosztásuk. Ez ugyanis nemcsak a fizikai, de a szellemi önrendelkezés határainak átlépését is magába foglalta. Az utóbbit tekintve a vallásuk megsértésének egyik aspektusát olvashatjuk ki az alábbi túlélő vallomásának részletéből:

„A német megszállás után egyik zsidóellenes rendelkezés a másik után sújtott le ránk. Sárga csillagot kellett viselnünk, 6 óra után nem mehettünk az utcára, az üzletekben csak 11-1 óra között vásárolhattunk. A legrémesebb volt, hogy egy nyilas magyar tiszt minden este bement minden zsidó házba és megszámolta az embereket, nehogy egy zsidó is megszökhessék. Még szédereste is eljött hozzánk, megzavarta az ünnepünket és mindenhová benézett, hogy nem dugtunk-e el valakit.” (1485. jegyzőkönyv)

(1485. jegyzőkönyv)

Az ünnep, amely azt hivatott tovább adni generációról generációra a hívek számára, hogy szabadok, hirtelen egészen mást jelentett. Egy fordított helyzet szemtanúi lettek, ahol a népük ismét rabszolgává vált vagy már rabszolga volt akkor, amikor a hasonló helyzetből való őseik szabadulását kellett volna ünnepelniük. És hogy ez miként határozta meg a széderhez való hozzáállásukat? Úgy, hogy más jelentéseket kezdtek el társítani ehhez az éjszakához.

Március végén, éppen széder este, elindítottak bennünket Mauthausenbe. Ott rettenetes körülmények között éltünk és csakúgy hullottak az emberek. Mosakodási és tisztálkodási lehetőségünk annyira nem volt, hogy kitört a flekktífusz és a rossz táplálkozástól természetesen a hasmenés.” (604. jegyzőkönyv)

„Széder este, március 28-án átadtak a németeknek. Gyalog vittek Mauthausenbe.” (2240. jegyzőkönyv)

„Első széder estén indultunk el Sopronon és Bécsújhelyen keresztül Mauthausen felé.” (3437. jegyzőkönyv)

A széder és az egyes vallási szertartások az új időszámítás kezdeteivé váltak. Ezek lettek az időpontok, melyekhez mérni tudták a múló időt, hiszen ezentúl semmilyen más mérőeszköz nem volt a deportáltak kezében. Mindenüktől megfosztották őket, így a hitük, vallásuk egyfajta belső iránymutatássá és valamiféle kapaszkodóvá, valamint belső órává vált számukra a kiszámíthatatlanban. Az itt megjelenített idézetek ezentúl rámutatnak arra a fontos narratívára, hogy a deportálási útvonalak nagyon hasonlóak voltak. A DEGOB vallomások szédert említő túlélőit mind Mauthausenbe indították, ami jól kifejezi, a deportálások mögötti rendszert, hiszen az azonos időben elhurcoltak ugyanabba a táborba kerültek.

Forrás: Fortepan / Lili Jacob (Képszám: 172150)

Összességében így azt mondhatjuk, hogy a zsidóság halál-, munka- és koncentrációs táborokba kerülésekor a hívők számára a vallás szerepe nem kizárólag szakrális volt. A hitbe vetett bizalmat, miszerint változás fog történni egy teljesen új aspektus egészítette ki. A fogságba és életveszélyes helyzetekbe kerülő zsidóság számára hirtelen, az időben és térben való tájékozódás kevés biztos pontjainak egyikévé vált az „ünnep”. Az az ünnep, melynek alapjául szolgáló egykori események megidézése, már nem csak egy kép volt, hanem a deportáltak valósága.

 

Kutatócsoportunk egyik célja feltérképezni a DEGOB által készített túlélővallomásokat és azok jellemzőit. Ennek elengedhetetlen része a zsidó vallás és hagyományok megismerésére való törekvés, így cikkünkkel is ehhez szerettünk volna hozzá tenni. A Peszach és ezen belül a széder estéjének tanulmányozásával nemcsak egy nép történelméről és kultúrájáról olvashattunk. Ezzel sikerült igazán megértenünk, hogy a vallomásokban megjelenő ünnep miként került más megvilágításba egy embertelen genocídium során és miként segíthetett ez a zsidóság számára.

További felfedezésre ajánljuk a MAZSIHISZ oldalán található cikket a pészach kapcsán mely vizuális és hangi anyagokkal is segít az ünnep teljesebb megismerésében.

 

Források:

Megosztás:

Kapcsolat

Contact

Postacím

1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A

Postbox

1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A

Kutatóközpontunk weboldala

ELTE RC2S2

Research center website

ELTE RC2S2
© Digital Lens 2022. Minden jog fenntartva
© Digital Lens 2022. All rights reserved.